Az Európában, Kisázsiában és Közép-Ázsiában elterjedt faj törzsalakjaÉszak-Európában és Közép-Európa északi részén él. Hazánkban a Dunántúlon és az Északi-középhegységben előforduló alfaja elég gyakori, különösen erdős, cserjés helyeken, kertekben és parkokban. Egyetlen nemzedéke III—IV-ben repül, de rajzása enyhe télvégeken már II-ben is megkezdődhet, késői kitavaszodáskor pedig V-ig is eltarthat. Érdekessége, hogy az imágók hideg éjszakákon is repülnek. Hernyója rózsaszínű, fekete hosszanti vonalkázottsággal és sárga foltocskákkal. Különböző lombosfákon el. A báb telel át.
Változata:
Elülső szárnyának színezete egyenletes barna, amelyet csak a külső szegélyt határoló sáv szakít meg. A többi rajzolati elem nem ugrik ki élesen az alapszínből. A hátulsó szárnyak színe barnássárga. A tort és a potrohot sárgásbarna szőrzet fedi. Egészében az imágó egyenletesen sötét színű és rajzolatú, szárnyuk zömök, kerek. Az ivarszervek felépítésében a valvák mutatnak eltérést: az alföldi forma valvája nyújtottabb, közepén a befűződés erőteljesebb. Fő repülési ideje IV., de V-ben, ritkábban II—III-ban is gyűjtötték. 35-44 mm — Az Alföldön fordul elő. A két alfaj a Budapest—Északi-középhegység vonalán helyenként érintkezik, és ott átmeneti formák jöhetnek létre. [Magyar tavaszi--araszoló ssp. pusztae VOJNITS, 1971]
