^
Szalkai József Lepkészeti egyesület
Főoldalon » NAPPALI LEPKÉK (DIURNA) » Lycaenidae » Lycaeninae » Lycaena virgaureae


Lycaena virgaureae

(Linnaeus, 1758) - aranyos tűzlepke

Alapadatok

Repülési idő:
Jan Feb Már Ápr Máj Jún Júl Aug Sep Okt Nov Dec
Méret 32-36 mm
Tápnövény: Sóskafélék (Rumex spp.)
Természetvédelmi státusz:   Nem védett faj
Hasonló faj(ok): A nagy pompás tűzlepke (L. dispar rutila, elkülönítésűket lásd ott), valamint az ottomán tűzlepke (L. ottomana). Ez utóbbi hátulsó szárnyának fonákján nincs fehér folt, sötét szegélyterében viszont vörös szalag díszlik.
Faj leírása:

Franciaországtól a Balkán-félszigeten át Kis-Ázsiáig, majd a Kaukázus vidékétől Dél-Szibéria és Mongólia hegyvidékéig. Testvérfajai az Ibériai-félszigeten L. miegii) és az Alpokban(L. montana) élnek. Ezeket egyes szerzők csak a virgaureae alfajainak tekintik. Azelülső szárny felső szegélyének hossza 17-20 mm. A hím alapszíne felül aranyosan csillogó piros, mindkét szárnyon keskeny, fekete szegéllyel. Az elülső szárnyon nincs sejtvégi folt. A hátulsó szárnyon apró szegélytéri foltok láthatók, a belső szegély enyhén csipkés. Elülső szárnyának fonákja meleg narancssárga, a hátulsó barnás árnyalatú narancssárga, fehér foltok sorávala középtérben. A nőstény valamivel kisebb, elülső szárnyának alapszíne mélyebb aranyos-sárga, fekete szegélye széles, mindkét szárnyán fekete foltokkal. A hátulsó szárny töve fekete. A nőstény fekete rajzolata rendkívül változékony, vannak egészen világos és egészen sötét példányok is. Az irodalombanemlített spp. pyronitens a macedóniai ssp. balcanicola szinonimjának bizonyult, amely tulajdonképpen nem más, mint a törzsalak déli formája, ezért ez is szinonimnak tekinthető. Egy nemzedéke repül júniustól augusztusig, egyes helyeken egészen szeptember közepéig. Élőhelye: páras, meleg domb- és hegyvidéki erdei utak, tisztások, bozótosok, különösenszedresek. Eső után sokszor több tucat példány is sütkérezik egy-egy bokron. A hímek jóval előbb jelennek meg, mint a nőstények, amelyek különösen hosszú eletűek. Röptük gyors, de nem kitartó, hamar megülnek. Előszeretettel táplálkoznak szedren (Rubus spp.), margarétán és közönséges aranyvesszőn (Solidago virga-aurea). A hernyó tápnövényei lóromfajok, elsősorban a mezei sóska (Rumex acetosa). A Carpaticum területén hegy és dombvidéken mindenütt. Havasokban az erdőhatárig hatol. A Pannonicumban is elterjedt, de síkvidéken igen ritka, itt előfordulási helyei kizárólag nedves területeken vannak (Kis-Balaton, Gemenc). Hazánkban még általánosan gyakori, de például Budapest környékén sok korábbi élőhelyéről eltűnt (János-hegy, Hármashatár-hegy). Nagy egyedszámú kolóniái tenyésznek Magyarországon az Északi-középhegységben (Börzsöny, Mátra, Bükk, Zempléni-hegység) és a Kárpátokban is gyakori. A faj elsősorban a széles erdei utakat és a hirtelen kinyíló erdei réteket, tisztásokat (pl. be. füvesedett farakodó-helyek) kedveli, ahol mind a hernyók, mind az imágók táp­növénye bőven zöldell. A Budai-hegységből valószínűleg azért tűnt el, mell klasszikus élőhelyein az erdei utak fölöttzárult a lomb, a szeder és az arany vessző kipusztult. Ezért hegyvidéken az erdészeti feltáró-utakat kísérő szedre­seket helyenként célszerű meghagyni a faj védelmének érdekében.

Képek

Természetfotó Imágó Pete Lárva Báb Tápnövény Élőhely Egyéb
Természetfotó
Imágó