^
Szalkai József Lepkészeti egyesület
Főoldalon » NAPPALI LEPKÉK (DIURNA) » Pieridae » Pierinae » Pieris mannii


Pieris mannii

(Mayer, 1851) - magyar fehérlepke

Alapadatok

Repülési idő:
Jan Feb Már Ápr Máj Jún Júl Aug Sep Okt Nov Dec
Méret 39-46 mm.
Tápnövény: Cardaminopsis arenosa.
Természetvédelmi státusz:   Védett faj
A Vörös Könyvben szereplő faj
Pénzben kifejezett értéke: 50 000 Ft
Hasonló faj(ok): A Pieris rapae szárnycsúcsa szürke és nem fekete.

Lásd fent a répafehérlepkét (P. rapae). A kisebb sziklai fehérlepke (P. ergane) hátulsó szárnyának alapszíne élénksárga, alig vagy egyáltalán nincs behintve szürke pikkelyekkel. Faunaterületünkön a két faj csak a bihari és a bánáti hegyekben fordul elő ugyanazon az élőhelyen.
Faj leírása:

Elterjedése: Marokkóhegyvidéke, szigetszerűen Dél‑Európától Kis-Ázsiánkeresztül Szíriáig. Legészakibb előfordulása a Kárpát‑medencében ismeretes. Rokona, a valamivel nagyobb és fonákján zölddelrajzolt, aMediterráneum keleti felében elterjedt P. krueperi északon csak aBalkáni-hegységig hatol.Az elülső szárny felső szegélyének hossza 20-22 mm. Az elülső szárny csúcsfoltja kiterjedt, félhold alakú. A középtér fekete pöttye mindkét ivaron élénk, nagy és szögletes. Hátulsó szárnyának fonákja „füstösebb". A tavaszi generáció kisebb, a nyári nagyobb és sötétebb. Az irodalom (Fauna Hungariae) a bükki populációt ssp. reskovitsi néven különbözteti meg. Az alfaj érvényes leírását Gozmány közölte 1968-ban (Fauna Hungariae) Szabó Richárd kézirata alapján.' Minthogy a hazai populációk nem mutatnak semmilyen eltérést összehasonlítva a bihariaktól és bánátiaktól, vagy akár a balkániaktól, véleményem szerint a bükki populáci­ók elkülönítése indokolatlan. Általában két (május-június, július-szeptember) nemze­déke fejlődik évente, de melegebb esztendőkben a harmadik is megjelenhet. Élőhelye: bozótos, sziklás területek, kizárólag mészkö­vön. A faj élőhelyéhez ragaszkodik, nem kóborol. A Kárpát-medence belső területein már 250 m magasságban, de a bánáti hegyekben 1000 m fölöttfor­dul elő. Hernyója a közönséges dercevirágon (Cardaminopsis arenosa) él. Igen érzékeny faj, élőhelyének beerdősülésével eltűnik. Így az utóbbi évtizedekben számos, korábbról ismertbükki élőhelyén nem sikerült előfordulását megerősíteni, és a kutatók a Gömör-Tornai-karszton sem találtak erős populációt. Bár a faj területi védelme hazánkban megoldottnak látszik a Bükki-, illetve az Aggteleki Nemzeti Park területén, igen fontos lenne a kárpát-medencei kolóniák pontos feltérképezése és a faj biológiájának alapos kutatása. A bánáti Domogled oldalában helyenként még gyakori.

Az imágó csápja vékony, a bunkó széles tojásdad. Tora szőrös, a szőrzet szétterül, potroha viszonylag rövid. Elülső szárnya széles, csúcsa tompa vagy kihegyesedő. Elülső szárnyának csúcsterén a fekete folt nagy, majdnem négyzet alakú, olykor megnyúlt és a külső szegély mentén legalább a cu1 ér végéig terjed.

A hím elülső szárnya krétafehér, rajzolata többé-kevésbé megegyezik a sziklai fehérlepkéével (Pieris ergane), de sokkal sötétebb, kormosfekete. A hátulsó szárny sötét foltja a felső szegélyen az rr ér végződésénél nagy háromszögletes vagy megnyúlt ék alakú. A szárnyak fonákja megegyezik a sziklai fehérlepkéével (Pieris ergane), de színe élénkebb, tisztább szalmasárga, az m3-cu1 érközben ülő fekete petty pedig ugyanolyan erős, mint a szárny felszínén. A nőstény homályosabb krétafehér, minden sárga árnyalat nélkül, rajzolata többé-kevésbé megegyezik a sziklai fehérlepkéével (Pieris ergane), de sokkal terjedelmesebb, mélyen lenyúlik a külső szegély mentén, a rajzolati elemek pedig kormosfeketék. A tőtér behintése erős, a belső szegélyen sötét, elmosódott csík nyúlik az alsó pettyig. Hátulsó szárnya olyan, mint a hímé, de elülső szárnyán két fekete petty van.

Dél-európai és Kisázsiai faj, amely Magyarországon csak a Bükk-hegységben és a Tornai Karszton fordult elő. Hazai állományai valószínűleg kipusztultak.

Élőhelyei fellazuló száraz lomboserdők és cserjések voltak. Irodalmi adatok szerint a tápnövénye a szárölelő pajzstok (Peltaria alliacea), hazánkban a réti kakukktorma (Cardamine pratensis) lehetett és dercevirágról (Cardaminopsis arenosa) is nevelték. Két nemzedékének imágói áprilistól májusig valamint júliustól augusztusig repül.

Szakirodalom




Képek

Természetfotó Imágó Pete Lárva Báb Tápnövény Élőhely Egyéb
Imágó